A legtöbb héten eszembe sem jut. Vezetem a lovardát, kedd és csütörtök este tanítok, kitrágyázom a bokszokat, egyeztetek a patkolókováccsal, és kiküldök néhány számlát. Teljesen átlagos lovardatulajdonosi élet.
Aztán jön a vasárnap. A gyerekek alszanak, a konyha csendes, én pedig megnyitom a táblázatot.
A tízmunkalapos táblázat
A táblázatunknak a végére tíz munkalapja lett: Lovaglóórák, Lovasok, Lovak, Oktatók, Bérletek, Befizetések, Kifizetések, Költségek, A lovarda bevétele, meg egy „vegyes” nevű, ahová minden került, amit nem tudtam, hova tegyek.
Működött. Ezt őszintén be kell vallanom: évekig tényleg működött. A táblázat a legrugalmasabb eszköz, amit valaha kitaláltak egy kisvállalkozásnak. Minden szám megvolt. Minden lovas születésnapja megvolt. Tudtuk, melyik ló melyik gyereket nem szívleli.
Mi romlik el valójában
Három dolog romlott el, mindig ebben a sorrendben:
- Az emlékezet. Egy lovas megkérdezte, hány alkalma maradt a bérletén. Meg kellett nyitnom a táblázatot, megkeresnem a sorát, megszámolnom a strigulákat. Péntek estére, tizenkét lovassal a pályán, már csak tippeltem.
- Az oktatók részesedése. Három oktató, mindegyiknek más a százaléka, mindegyik más órákat tart. A kifizetéseik kiszámolása az egész vasárnap estét elvitte. Rettegtem tőle.
- Az átadás. Amikor egy barátom két hétig helyettesített, hatoldalas leírást kellett írnom arról, hogyan működik a táblázat. Így is elrontotta.
A negyedik dolog, ami elromlott, és amit sokáig senkinek nem vallottam be, én voltam. Este kilenckor leültem a konyhaasztalhoz, és a lovaglóórák, a pénz, meg az járt a fejemben, hogy melyik lóhoz kell állatorvos. Mire felálltam, éjfél volt.
Mivel próbálkoztunk először
2025-ben hat különböző terméket próbáltam ki. Kettő edzőtermi rendszer volt, amire valaki ráragasztott egy lovat. Egy teniszklubokra készült, és nem értette, hogy a ló is olyan erőforrás, ami elfárad. Kettő nagyvállalati szoftver volt: havi 400 euró és kétnapos betanítás kellett hozzá. Egy tényleg lovardáknak készült, de csak asztali gépen futott, ami elég vicces, ha jártál már nyeregkamrában.
Egyik sem oldotta meg a vasárnap estét.
Úgyhogy építeni kezdtünk. Lassan. Először a saját lovardánknak. A Nose első változata egyetlen képernyő volt: a mai lovaglóórák, ki fizetett, ki nem. A telefonomon futott. Ez decemberben volt. Februárra két szomszéd lovarda is használta.
Az első hét a Nose-zal
Az első hét a próba. Ha egy lovardatulajdonos az első héten nem érzi hasznát, visszamegy a táblázathoz. Más eszközöknél láttuk már, hogy így megy.
Ezt kérjük az új lovardáktól, ebben a sorrendben:
- Add hozzá a lovaidat. Tíz perc.
- Add hozzá az oktatóidat. Öt perc.
- Add hozzá az e heti lovaglóóráidat, csak ezt az egy hetet. Egy átlagos lovardában harminc perc.
- Állj meg. Menj lovagolni. Gyere vissza holnap.
Szerdára eladtak egy bérletet. Péntekre kiszámolták a kifizetéseket, ami korábban az egész vasárnap estéjüket elvitte. A második vasárnapra, mondják, üres a konyhaasztal.
Mi változott a vasárnapokon
A könyvelést most is vasárnap csinálom. Nem azért, mert muszáj, hanem mert szeretem. Húsz perc, egy csésze tea mellett. Átnézem a hetet, ellenőrzöm az oktatók kifizetéseit (amelyeket a Nose hétfőn kiszámolt), elolvasom, mit írtak a lovasok a megjegyzésekbe.
Aztán lecsukom a laptopot, és filmet nézek a férjemmel. Ennyi a változás. Nem drámai. Nincs előtte-utána fotó.
De minden lovardatulajdonos, akinek megmutattam a Nose-t, a saját szavaival ugyanazt mondta: visszakaptam a vasárnap estémet.
Ezt adjuk el. A szoftver csak az eszköz.
~ Daniel ✌️
